Futásra biztatja kislányát az anyuka, mikor a Rudolf musical szereplői megjelennek a Dóm tér árkádjai alatt. A sietség oka: senki sem akarja elszalasztani az alkalmat, hogy kedvencétől, például Janza Katától vagy Vágó Bernadettől egy aláírást kapjon a hétfő délutáni dedikáláson. Az Operettszínház nem kevés sztárja egy hosszú, autogramkártyákkal teli asztal mögött, előttük rajongók, főleg fiatal lányok – aki csak teheti, közös fényképet is készít Dolhai Attilával vagy épp Szabó P. Szilveszterrel. Tiszta Amerika? Talán nem csoda, hiszen a Rudolf olyan nyugati színvonalú szórakozást ígér idén is, amely a Broadway-n is megállná a helyét.

A Budapesti Operettszínház, a bécsi Vereinigte Bühnen és a Szegedi Szabadtéri Játékok koprodukciója Broadway-szerzők darabja. Frank Wildhorn és Jack Murphy musicalének pesti ősbemutatóját tavaly szabadtéri világpremier követte a Dóm téren. A hat nagysikerű szegedi előadás után a Rudolf, ígéretéhez hűen, idén visszatér: a Habsburg Rudolf trónörökös és Vetsera Mária tragikus szerelméről szóló musical újra megelevenedik a szabadtérin.

A csúcstartó Miss Saigon, Elisabeth, Álarcosbál, Hoffmann meséi, West Side Story, Rómeó és Júlia, most a Rudolf: alighanem a Kerényi Miklós Gábor rendezte előadásokat játszották eddig legtöbbször a Szegedi Szabadtéri Játékok történetében. Az idei a tizenharmadik évadja itt. Vajon mi a rekorder titka? – Egy olyan népszínházban hiszek, ami magas színvonalon szórakoztat, de fontos gondolatokat közvetítve katarzist is nyújt – vallja a rendező. – Ezt a kettősséget ma kevés színházi produkció vállalja fel.

– Az előadás ugyanaz, mint tavaly volt, mégis expresszívebb és látványosabb lesz – árulja el Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház igazgatója, a musical rendezője. – Nőtt a táncosok és a kórus létszáma, több lesz a tűzijáték is. Aki tavaly látta és idén is megnézi a Rudolfot, örömmel tapasztalhatja, hogy az előadás még erősebb lett.

– Új a színház, új a fény – ezzel a sorral énekelnek be az Operettszínház kóristái, mielőtt régi előadásukkal újra belaknák a szabadtéri színpadot. Bár a társulat már nyolcvan előadáson van túl, a próbák olyan alapossággal zajlanak, mintha premierre készülnének.

– Mi lenne, ha megdobnálak? – kérdezi Bereczki Zoltán egyik színésztársától egy lendületes táncjelenetet próbálva. A karmester tuttit kér, a rendező szélesebb mozdulatokra buzdítja színészeit. A begyakorlott produkciót újra a szabadtéri nagy teréhez igazítják az alkotók: a régi-új helyszín azonban nem csak technikai változásokat okoz.

– A budapesti előadáson a személyes kapcsolatok kapnak nagyobb hangsúlyt – állítja Kerényi. – Szegeden viszont, a tér nagysága és a templom szakrális jelenléte miatt különlegesebb a produkció. Itt erősebben mutatkoznak meg a világégésről, a szabadságról és a szerelemről közvetített gondolatok.

A Rudolf népszerűségét mutatja az is, hogy a késő éjjelbe nyúló próbák alatt sokan gyűlnek össze a biztonsági rácsok mögött, feszülten figyelve a jelmezes beállás nélkül is mozgalmas színpadképeket, lendületes koreográfiákat, dallamos slágereket. Bár a jeleneteket elválasztó tapsok helyét még az asszisztensek jelzik, minden arra utal, hogy a csütörtöktől vasárnapig dupla szereposztásban játszott előadásokon erre már nem lesz szükség.