A  musical...

...színpadi műfaj, a színházművészeten belül a zenés színház modernebb darabjait foglalja magába, olyan színházművészeti ág, amely egyesíti magában a zene, a tánc és a színházi dramatikus elemeket. Kifejezetten szabad műfaj, az alkotók által formálható, nincsenek megdönthetetlen formai vagy műfaji szabályai. A musical szónak nincs magyar nyelvű megfelelője. Számos társművészettel bír, ilyen például a táncművészet, a képzőművészet, valamint a zene.

A műfaj kialakulása

Zenés színpadi műfaj az ókor óta létezik, azonban a musical őse a daljáték, az operetta, és az operett. Az átmenetet a komolyzene és a könnyűzene közt a jazz-operett. Fiatal műfaj, nagyjából a XIX.- XX. század fordulóján, az amerikai zenés színházi kultúra létrejöttekor vált önállóvá. A Broadway és a musical fogalma mára összekapcsolódott.

Jellemzése

A musicalt gyakran a modern kor operájának nevezik. Ez a meghatározás azonban nem alkalmas minden zenés színházi darab definiálására, ugyanis vannak úgynevezett zenés darabok és vannak musicalek. A különbség a zenei szerkezet formájában rejlik. Míg a „zenés darab” pusztán azt jelenti, hogy a darabban van néhány zenés betét, dal, különösebb zenei-szerkesztési összefüggés nélkül (tehát ezek a zenei elemek önállóak, ismétlés nélkül, vagy csak kevés ismétlődéssel), az „igazi” musicalben az operához hasonlóan nincs prózai rész, vagy csak nagyon elenyésző, elhanyagolható. A másik struktúrabeli elem az, hogy szintén az operához hasonlóan a zene szerkesztve van, operaszerűen, tehát témák, ciklusok követik egymást, ismétlődnek, és így a zenének önmagán túl, szerkezetileg is üzenete van.

Több mérföldköve is volt fejlődésének: Először a Broadway-en bemutatott jazz- operettek, jazz- musicalek sikere emelte az égbe a szerzőket és az – akkor már így nevezhető – sztárokat. Cole Porter, Irving Berling amerika hőseinek számítottak.

És bár ízig- vérig amerikai műfajról beszélünk, azért meg kell említeni, hogy a Broadway-t, (A legendás 42. utca – amiről musical is készült), ahogy Hollywoodot is, a kelet -európából bevándorolt zsidó származású producerek tették naggyá. Sok zeneszerző is erről a területről érkezett.

Gershwin megalkotta az első, és igazi jazz-musicaleket, amelyeket jazz-operának is szoktak nevezni. Ilyen pl. a Porgy & Bess.

Az ötvenes években bemutatott West Side Story (Bernstein) (1957)újabb nagy dobása volt műfajnak: Az akkor még eszeveszetten modernnek számító, vad, táncos- énekes darab épp úgy keltett visszatetszést, mint ahogy hatalmas sikert is. (Ez számít az első igazán modern musicalnek.)

Ezek után következett a HAIR (1969), amely kultusszá lett. Nagyjából ezzel párhuzamosan a Kander- Ebb szerzőpáros hatalmas sikerre vitte a Cabaret-t, amely valamiféle furcsa, szimbiotikus összefüggésben van Lisa Minellivel, aki a korszak és a műfaj ikonja lett. Kevesen tudják, hogy az ő alkotásuk a Chicago is, amelyet a Cabaret után rögtön nem mertek bemutatni, attól félve, hogy a Cabaret világsikere elnyomja a Chicagot.

Andrew Lloyd Webber Evitája (1976)zseniálisan ötvözte a modern zenét a klasszikussal, és a latinnal. Szintén korszakalkotónak mondható a Jesus Christ Superstar, amit először be akart tiltani a Vatikán, mert istenkáromlásnak érezték Jézus életének utolsó szakaszát rockmusicalben bemutatni, majd röviddel ezután rájöttek, hogy nem is rossz „propaganda” ez a katolikus egyháznak. A Macskák (1981)pedig már egy modern jövőre nyit modern hangszerelésével és újfajta- azóta se utánzott – szerkesztésével. Csak a szintén Webber mű, Az Operaház Fantomja (1986) tudta "lenyomni", 2006 óta ez a valaha leghosszabb ideig játszott darab a Broadway-n, a maga csekély 20 évével.

A nyolcvanas években alkotott a Boublil-Schönberg páros, akik azóta is egyike a legkomolyabban vehető műfaj-teremtő szerzőknek. A Nyomorultak és a Miss Saigon iskolapéldája annak, hogy hogyan kell kiegyensúlyozottan és izlésesen szinte új műfajt teremteni.

A FAME (Hírnév) című darab pedig ajtót nyitott az igazán modern zenei műfajoknak a színházba való integrálására- azonban ezek popularitása elég veszélyes a műfajra.

A kilencvenes években a RENT újabb mérföldkő volt: ez a darab bebizonyította hogy egy modern hangzású darab nagyon is foglalkozhat komoly, sorsfordító dolgokkal- tárgyalhat valós emberi problémákat.

Szintén a kilencvenes években indult el a pop- musical, amely azóta is sokat vitatott a műfajon belül. Bár ezek a darabok zeneileg nem mondhatók különösebben bonyolultnak, vagy speciálisnak, gyakran egy zenés darab szintjén tagolják a művet, mégis, sikerült megismételni velük a musical minden eddigi korszakának első nagy közönségsikereit.

Más részről pedig leginkább a műfaj ezen ága problémás szórakoztatóipari szempontból. Ugyanis a mai napig állandó vita folyik arról, hogy a színháznak inkább szórakoztatnia, vagy inkább láttatnia, nevelnie kell. Azonban a pop-musicalek iszonyatos bevételeket, közönségsikereket hoznak, tehát a színházaknak alapvető érdeke, hogy játszanak ilyeneket, még ha mások- vagy eseteleg a saját szakembereik is- a musical műfaj súlyos válságát látják benne, és attól félnek hogy a konstruktív, önálló musical, mint műfaj eltűnik, és helyette csak a közönség igényeit kielégítő, látványos, ám semmitmondó show-k maradnak a színpadon. Mivel a pop-musical még elég fiatal műfaj, mégsem lehet előre megmondani, hogy néhány év múlva mivé alakul.

A zenés színház világában egyre erősödően van jelen a művészet és az üzlet közti érdekfeszültség. Ez komolyan beleszól a musical világába, fejlődésébe.

A musical mint műfaj

A musical nem zenei, hanem formai műfaj. Bár vannak olyan szerzők, akik a sajátos formai-zenei struktúrával lassan külön zenei világot alakítanak ki, amely se nem komolyzene, se nem könnyűzene, hanem leginkább valamilyen modern zene klasszikus hangszerelése szimfonikus zenekarra, de mivel ez a világ ezernyi szerzői közt ez egyáltalán nem egységes, nem nevezhetjük műfajnak. Vannak modern hangzású, popzenére hasonlító darabok, és vannak klasszikus hangzású, inkább komolyzenei, de mégsem komolyzenei darabok. Kidolgozásuk és specifikusságuk miatt leginkább ezeket a darabokat lehet műfajteremtőnek nevezni, pl. Schönberg: Nyomorultak című műve a legalkalmasabb arra, hogy elgondolkodjunk azon, vajon a musical önálló zenei műfajnak nőtte-e ki magát. Mert bár nem mondható modernnek a hangzás, mégis, aki ért a zenéhez, nem tudja hova besorolni a darab zenei világát. A pop-rock musicalekkel szemben tehát ez az az ág, ami zeneileg jóval önállóbb, konstruktívabb.

Műfaji és formai sajátosságok

A musical formai műfaj. Bár ebben nincsenek megkötések mint pl. az operettben, ahol a szerepkarakterek külön kategóriákat állítanak fel (pl. szubrett, bonviván), mégis vannak többnyire általánosnak mondható szerepkörök. Azonban léteznek olyan operai szerkezetű, klasszikus hangszerelésű musicalek, amelyek elgondolkodtatóan saját zenei világgal rendelkeznek.

A musical fejlődése Magyarországon

A musical 2003 óta újra óriási siker lett. Ennek bizonyítéka, hogy azóta rengeteg musicalt mutattak be Magyarországon. Az Operaház fantomja 500. előadását 2007-ben láthatja a közönség. Minden előadáson teltházzal. A Rómeó és Júlia musical is töretlen sikernek örvend. A sikerhez persze sokat segített a Musical rendezvények (Musical Est, Musical Plusz, Musical Pillanatok, Ez Nem Ugyanaz, stb.) elterjedése, ahol a közönség közelebb érezhette magát a színészekhez, így megkedvelte őket. Na és persze a netes fórumok, mint a Lapfórum és a MusicalClub.hu is sokban segítette a műfaj előretörését. A Netes terjedés talán 2006-ban ért a csúcsra, hisz külön musical hírportál(MusicalInfo.hu) és magazinok(Musical Magazin, Pesti Broadway Magazin, Kultúr Kavalkád) is létrejött.Sőt rengeteg bemutatóra is sorkerült. A fejlődés legjobb jele, hogy több magyar musical is született. Pl: Drakula, Démonológia, Harry Houdini, Dr Bubó, Vuk, Menyasszonytánc, Casanova, stb. A magyar musicalek közül talán a Casanova az a musical ami külön figyelmet érdemel, hisz 2 alkalommal is eltolták a premiert, majd végül elmaradt, mert külföldről érdeklődtek a magyar musical iránt.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/)