Operett Színház

Az I. világháború kezdetéig az épületben orfeum működött. A háború kitörésekor a "szórakoztató-palota" bezárt, az orfeum aranykora véget ért, s ezzel együtt az a nosztalgikus korszak is, melyet később úgy emlegettek, hogy "a boldog békeidők". 1923-ban Budapest vezetése úgy döntött, hogy az operett kapjon saját otthont. A Fővárosi Operettszínház megnyitásával a magyar fővárosban is megkezdődött az "Ezüst Operett" korszaka és az operett műfaja a Népszínház és a Király Színház után egy új és végleges otthonra talált. A színház története során mindig legfőbb szempont volt a klasszikus operett hagyományainak ápolása és modern művészi megoldások által való gazdagítása. Budapest - Bécs mellett - az operett fővárosa, s bárki könnyedén meggyőződhet a minőségileg magas operettszínvonalról. Működését olyan legendás hírű művészek fémjelzik, mint Honthy Hanna, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Zentai Anna, Feleki Kamill, Latabár Kálmán, Németh Sándor, Rátonyi Róbert, Sárdy János.

A hatvanas évek közepétől kezdve a színház sokoldalú társulata rendszeresen, s nagy sikerrel musical bemutatókat is műsorára tűz, hogy csak néhányat említsünk: My Fair Lady, Hello Dolly!, West Side Story, Hegedűs a háztetőn, Funny Girl, Kabaré, Őrült nők ketrece, A muzsika hangja, Valahol Európában, Elisabeth. A mai Operettszínház épülete Fellner és Helmer híres bécsi építészek tervei alapján 1894-ben épült. A színházterem hatalmas színpadát két emeleten félkörívben intim páholyok szegélyezték, valamint egy táncparkett biztosított elegendően nagy helyet a keringőre, polkára, mazurkára és a galoppra. Díszes télikertje a legkiválóbb francia étteremnek adott helyet, s a hosszú utcafronton egy koncertkávéház nyílt. 1966-ban átépítették az épületet, amikoris jelentős mértékben megváltoztatták belső építészetét, tereit.

1999 és 2001 között zajlott az épület teljes rekonstrukciója, melynek keretében a legkorszerűbb európai színpadtechnikát telepítették, egyben visszakapta eredeti gyönyörű ornamentikáját, a nézőtér pedig korábbi emeleti páholysorát. Ma a színház 917 férőhellyel rendelkezik, nézőtere légkondicionált. Az épületben megmaradt egykori tárgyak - lámpaszobrok, a páholysort tartó oszlopok - harmonizálnak az újonnan készült színes üvegablakokkal, tükrökkel, a nézőtéri büfé archaizáló berendezési tárgyaival, a márvány- és parkettaburkolattal. A nézőteret a százéves csillár ragyogja be. A páholysor, az aranyozott stukkódíszítések, a bársonykárpittal bevont falak, a bejáratot díszítő allegórikus szoborfigurák látványa igazi ünneppé avatja a színházi estét. 

Fővárosi Operettszínház igazgatói, műsorai a múlt században:

(1922– ): 1922. dec. 23-án Bp.-en, a Fővárosi Orfeum (Nagymező u. 17. alatti) átalakított helyiségében Ben Blumenthal, amerikai vállalkozó ig.-val Földes Imre–Buttykay Ákos Olívia hercegnő c. operettjével nyitó színház, amely a Fővárosi Operettszínház nevet 1923. febr. 9-én vette fel. A Fellner és Helmer cég építette régi épület átalakítása Vágó László, Málnai Béla és Szentgyörgyi István munkája. Egy évig többnyire más színházak vendégszerepeltek itt, mert idő kellett a társ. megszervezéséhez. 1926 dec.-étől 1929 dec.-éig Faludi Sándor ig.-val főleg könnyű bohózatok voltak műsoron. 1929 végétől júniusáig játszott itt Kabos Gyula Fővárosi Művész Színháza. 1930 szept.-étől a színház régi nevén, Sebestyén Dezső irányításával működött, de a gyér látogatottság miatt gyakran hosszabb időre bezárt. 1936 szept.-e és 1938 jún.-a között Bárdos Artúr Művész Színházának adott helyet. 1941-ig Seregi Andor és Sziklai Jenő az ig.-k, 1942-ben Bubik Árpád, 1943–1948 között Fényes Szabolcs és Földessy Géza. Bp. ostroma után 1945 márc.-ában nyílt meg. Délutáni esztrádműsorokkal 1945. ápr. 5-én előadták Kálmán Imre A csárdáskirálynő c. operettjét. 1949-ben a színházat államosították, ig.-nak Gáspár Margitot nevezték ki (1956 dec.-éig), aki után ismét Fényes Szabolcs következett (1957. jan.–1959–60). 1954–1960 között a Fővárosi Operettszínháznak kamaraszínháza is volt Blaha Lujza Színház néven. Az 1960–61-es évadtól 1975 végéig Szlovák László igazgatta a színházat, melyet 1966-ban átépítettek. Ig.-ja 1976-tól az 1978–79-es évad végéig Malonyay Dezső, az 1979–80, 1989–90-es évadokban Keszler Pál volt, 1990 szept.-étől Németh Sándor, az 1993–94-es évadtól Szinetár Miklós. 1980 óta az emeleten 100 férőhelyes Zsebszínház működik. – Ir. Koch L.: A Fővárosi Operettszínház műsora. 1923–1973. (1973).

 Saját véleményem, leírásom, élményem:

Nem részletezném, hisz nem is tudnám szakmai szemmel, meg az okosok már megtették helyettem, de az a magával ragadó érzés amikor belép az ember a százéves falak közé...

Egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű…

Bár a színház környéke hagy kívánni valót maga után… mint pl a dohos utcák, félig lerombolt házak törmelékkupacai... 100(?) méteres körzetben nincs egy park, egy pad, ahová egy turista ki csak a színházi élményért utazik órákat leülhetne ingyen… igen ingyen!!!, mert van ám hűs ülőhely, nem is kevés; hemzseg a környék a gyönyörű hangulatos kis éttermektől… amik persze ki is használják a rájuk kényszerülő idegenforgalmat és egy üdítőért, kávéért borsos árakat kérnek el… bár a színház melletti Operett Café nevezetű „sztárétterem”-nek elnézhető és elfogadható… a színház nagyszerű színészei mellett ámulva/ájulva könnyebben nyílik a pénztárca és önfeledtebben ülünk az asztaloknál, ahol pár méterre tőlünk, az imént látott csoda főszereplői mosolyognak ránk egy kávé felett… és ha éppen nincs is szerencsénk(bár nyugodtan reménykedhetünk) akkor is a színház remek színészeiről készült fotók lógnak a falakon.

A 78-as trolibusz mint valami futószalagról a vásárlókocsiba belepottyantva rak le a színház előtt. (pl engem mint nem környékbelit, még csak nem is pestit) ami nagyon jó és varázslatos, persze a szállító jármű szagát és légkörét nem tekintve… Mint a hercegnőt a bálba hozó tökhintó(ezt hozzárendelhető szófordulatnak is tekinthetjük az iménti kritikához)… szóval csodálatos… mint a Moulin Rouge mellette… és szemben a Thália sem elhanyagolandó.

Az Operetten már kívülről nagy plakátok, fényképek (az aktuális premiereknek, kasszasikereknek megfelelően) mutatják be a színház repertoárjának fő attrakcióit…

A színházba belépve egy meseszép üveg-márvány folyosó fogad minket, már itt is gyönyörű aranyozott csillárokkal. A ruhatárnál kétfelé futó, nézőtérre vezető ösvényfolyosók falain ott sorakoznak a színház nagyszerű művészeinek fotói.

A nézőtér, mint egy vörös bársonnyal és arany szegélydísszel szegélyezett kis ékszerdoboz.

Minden pontján csillogó, pompás, fejedelmi, ahol érezhető h aki nem öltönyt és ünnepélyes öltözéket visel, az igencsak kilóg ebből az idilli festményszerűségből.

A százéves hatalmas csillárra nézve a terem közepén és a jellegzetes színház illatot szagolva, az azzal átitatott falak, olyan történelemi emlékeket/érzést láttatnak az ilyenre érzékeny lelkű emberrel, amely illúziók felerősítik a darabok átérzését… Az a rengeteg nagyszerű színész, művészlélek, akik ezen a helyen megfordultak a több mint 100 esztendő alatt… Azok a gondterhelt emberek (akár a háború idején is), akik 3 óra szórakozásért itt végre kiereszthették a lelki fáradtságuk egy egészen más világba utazva… ez mind érződik a színház falain, légkörén…

Az élő zenével, a hangszerekkel nem veheti fel a versenyt a legmodernebb 5.0 dolby/sztereo hangzású hangfal sem… a zenekar játéka az alapja az összhatásnak… a szkeptikusok ellenbizonyítéka ez a playback elméletük ellen…

Minden este a „pár órára a világot jelentő deszkák”-ra fellépve a színészek valami olyan élményt adnak át az embereknek szavakkal, dallamokkal, arckifejezésekkel, koreografált mozdulatokkal, amely egészen biztos h felejthetetlen mindenki számára…

(2007. július 30.)

(fenti források:

operettszinhaz.hu és Magyar Színházművészeti Lexikon)

Részletes leírás még itt:

http://tbeck.beckground.hu/szinhaz/htm/16.htm

http://www.vilagjaromagazin.hu/2003/augusztus/hazaibuszkesegek.html

http://www.terezvaros.hu/tartalom/webterkep/lista.phtml?op=reszletes&epulet_id=310