|
Mozart!
2007.08.12. 16:22
 szövegkönyve (magyar)
letöltésért katt ide!
ízelítő:
SYLVESTER LEVAY – MICHAEL KUNZE
Mozart!
MUSICAL
FORDÍTOTTA: MÜLLER PÉTER „SZIÁMI”
2003
SZEREPLŐK:
WOLFGANG MOZART
AMADÉ, A PORCELÁNFIÚ........................................... Wolfgang zsenije
HIERONYMUS COLLOREDO............................. Salzburg hercegérseke
CONSTANZE MOZART.............................................. Wolfgang felesége
LEOPOLD MOZART.................................................. Wolfgang édesapja
NANNERL MOZART....................................................... Wolfgang nővére
WALDSTÄTTEN BÁRÓNŐ............................... Wolfgang bécsi mentora
EMANUEL SCHIKANEDER................................................... színidirektor
KARL JOSEPH ARCO GRÓF.......................... Colloredo szárnysegédje
DOKTOR FRANZ ANTON MESSMER............................... ritkasággyűjtő
MARIA ANNA MOZART........................................... Wolfgang édesanyja
CÄCILIA WEBER..................................................... Constanze édesanyja
ALOYSIA WEBER.................................................................. Cäcilia lánya
JOSEPHA WEBER................................................................. Cäcilia lánya
SOPHIE WEBER..................................................................... Cäcilia lánya
FRIDOLIN WEBER.................................................................. Cäcilia férje
JOHANN THORWALD..................................................... Cäcilia szeretője
SALIERI........................................................... Wolfgang bécsi vetélytársa
SONNENFELD
A gyermek NANNERL
Szolgák, a bécsi társaság tagjai, hercegérseki alkalmazottak, kofák, járókelők, a Práter látogatói
I. Prológus
1. jelenet: A St. Marx temető – Bécs – 1809. november 18.
Dr. Mesmer: Egyáltalán tudja, hogy merre van?
Constanze: Már rég nem jártam erre, doktor úr.
Dr. Mesmer: Je sais bien. Nem szívesen jár ide, hiszen még a temetésére se jött el annak idején.
Constanze: Ugyan már, Monsieur Mesmer, maga művelt ember. Igazán nem kellene az irigy bécsi pletykákat szajkóznia. Azt hiszem, ott van valahol…
Dr. Mesmer: Tehát nem igaz az, hogy a temetése napján otthon maradt?
Constanze: Igen… Valahol ott kell lennie…
Dr. Mesmer: De hiszen itt már nincsenek sírok! Se egy kereszt, se egy sírkő!
Constanze: Az ő sírján nem is volt kereszt.
Dr. Mesmer: Akkor legalább sírkövet kellett volna állítani neki, Madame Mozart!
Constanze: Nissen! Az én nevem többé nem Mozart, hanem Nissen! Hányszor mondjam még magának?!
Dr. Mesmer: Ennyivel tartozott volna neki.
Constanze: Egy nincstelen özvegynek két kisgyerekkel a nyakán van más gondja is!
Dr. Mesmer: Még hogy nincstelen? De hiszen a halála jómódúvá tette. A partitúrák, az órái, a dohányszelencéi – csak amit én megvásároltam magától az elmúlt időben egész kis vagyon.
Constanze: Na, tessék! Itt van!
Dr. Mesmer: Biztos benne?
Constanze: Hát… Én…
Dr. Mesmer: Itt? Itt van eltemetve? Jean-Pierre!
Constanze: És most az ötezret, Dr. Mesmer, elvezettem a sírhoz!
Dr. Mesmer: Ez… Ez mágikus hely! Écoutez! Hallja?
Constanze: Gyorsan! Fázom!
Dr. Mesmer: Hallgassa, asszonyom!
Constanze: De hát mit?
Dr. Mesmer: A zene végtelen univerzuma, ahonnan ő jött! Ahonnan meteorként hullott le a Földre! Un enfant de Dieu!
I. FELVONÁS
2. jelenet: Dr. Mesmer kertje – Bécs – 1768
Vendégek: Micsoda kincs! Egy fenomén!
Csodagyerek! Isteni lény!
Egy zseni, egy igazi mester egy kecses és kicsike testtel –
egy isteni lény, egy csoda, mely csakugyan él!
Leopold: Egy kis figyelmet kérek, Madames et Monsieurs!
Ami most lesz hallható,
az bizonyíték, hogy e nagy tehetség, az Istentől való!
Már a lányom is, Nannerl, oly fenomenális gyermek volt, mint ő,
a kisfiam, aki egy darabot bekötött szemmel ad elő most!
És a billentyűket rejtse, ráadásul itt e kendő még –
így mutat be most egy művet, mit önmagának írt nem rég!
Vendégek: Ez klassz, bizony! Hol jár vajon? Hisz ásít!
Leopold: Amadé, játssz már nekünk! Amadé!
Vendégek: Micsoda kéz! Zseni ez itt!
Lenyűgöző!
Hölgy: Idegesít.
Vendégek: Mily pontos!
Salieri: Ez trükk!
Vendégek: Mily hatásos!
Oly mesteri, amilyen bájos!
Egy isteni lény, egy csoda, mely csakugyan él!
Leopold: Három évesen térdemre ülve írt egy zongoradallamot,
s csak öt volt, midőn egy korrekt kis koncertművet alkotott.
Bármit rögtön leblattol és egyszer, ha hallja mindent megjegyez,
és úgy variál egy fúgát, akár, ha semmi se volna ez csak.
Biztos füllel mindent meghall, és minden hangot észben tart,
s egy szép nap, hopplá, kézbe fogta a hegedűmet s játszott rajt’.
Vendégek: Micsoda kincs! Zseni ez itt!
Mennyei lény!
Salieri: Kis förtelem.
Vendégek: Szeretni kell őt!
Egy angyalka körünkbe eljött!
Egy idomított kis csoda, ki csakugyan él!
Nannerl: Apám, nézd csak láza, én félek beteg!
Leopold: Ki van zárva! Csak ahogyan minden kis géniusz talán,
könnyen fárad egy kissé…
Nos hát, a programnak ezzel vége, és ha úgy érzik, élvezték,
szánhatnak rá egynéhány tallért.
Waldstätten bárónő: Amadé! Waldstätten bárónő vagyok.
Leopold: Szolgálatára, bárónő! Hogy tetszett az előadásunk?
Waldstätten: Az Ön gyermeke egy zseni!
Leopold: Ön túl kegyes, bárónő! Szerencsére már ideje korán észrevettem a tehetségét, és minden eszközzel fejlesztettem azt.
Waldstätten: Amit Ön elvár tőle, az még egy felnőttnek is sok volna. Olyan kicsi még és gyengécske. Legyen óvatos, nehogy összeroppanjon!
Leopold: Amadé, hajolj meg a bárónő előtt! Wolfgang!
Waldstätten: Nem veheti el tőle! Az övé. Mindig is az övé volt.
Az mit hordoz, az súlyosabb,
mint minden földi kincs,
mégis könnyebb, mint a fény!
Leopold: Az én fiam!
Vendégek: Mozart!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
